Ébresszük fel a zöld óriást!

Kategória: Zöld.

Admin kategória: Hír.

A klímaváltozás a 21. század egyik meghatározó problémája lehet. A pénzügyi piacok részleges megoldást kínálhatnak a környezetvédelmi kérdésekre, ám a kötvénypiacok csak késedelmesen reagálnak. A „zöld” kötvénypiac továbbra is szerény méretű, és néhány, a környezetvédelmet fontosnak tartó befektetőt elriaszt magától a szabványosítás hiányával és a nem versenyképes hozamokkal. A Fidelity International szakemberei szerint ezeket az aggodalmakat enyhítené, ha nem pusztán a zöld kötvényekre, hanem a széndioxid-kibocsátás csökkentésére összpontosítanánk.

Ha a befektetéseket nem egy elvi szempont alapján, hanem a tényleges környezeti hatások szerint választanánk meg, akkor feltárulhatna egy korábban kevésbé vonzó eszközosztály, és a környezetvédelem egy csapásra kulcsszerephez juthatna a kiegyensúlyozott összetételű kötvényportfóliókon belül.

A befektetők a klímaváltozással kapcsolatban hagyományosan főleg a „beragadt eszközökhöz” kapcsolódó kockázatok kezelésére összpontosítanak, vagyis kiszűrik, sőt egyszerűen eladják a potenciálisan beragadt eszközökkel rendelkező vállalatokhoz kapcsolódó papírokat. Ez a megközelítésmód negatív megerősítésként szolgál, és elveszi a beruházók kedvét a környezetkárosító projektektől, de sajnos nem jutalmazza azokat a kötvénykibocsátókat, amelyek környezetbarát vállalkozásokba vágnák a fejszéjüket. Itt lépnek színre a zöld kötvények.

A zöld kötvények olyan projektek számára biztosítanak finanszírozást, melyek környezetvédelmi előnyökkel járnak, és hozzájárulnak a gazdaság fenntarthatóbbá tételéhez. A pozitív megerősítés kulcsfontosságú előny, de az eszközosztálynak van két komoly hátránya:

  • A zöld kötvények fogalmának nincs általánosan elfogadott definíciója.
  • A zöldkötvény-univerzum alacsony hozamokat és szpredeket kínál, főleg, ha a tágabb, globális hitelportfóliókhoz hasonlítjuk.

Mitől zöld egy kötvény? Számos független szervezet adott már ki az átláthatóságra törekvő zöldkötvény-kibocsátóknak szóló útmutatókat. A valóság azonban az, hogy bárki mondhatja, hogy az általa kibocsátott kötvény zöld. Ez a kockázat pedig aláássa az eszközosztály felé megnyilvánuló bizalmat.

A 2014-ben kiadott Green Bond Principles hivatalos formába öntötte a világbanki normákat, de nem tette kötelezővé azok betartását, ráadásul az értelmezésük is tág határok között mozoghat. 2017-ben a zöld kötvényeknek csaknem a negyedét egyetlen külső minősítő sem vizsgálta meg.

A piacnak közösen elfogadott eszközökre, közös fogalomkészletre, a zöld jelleget meghatározó, elismert küszöbértékekre, benchmarkokra és hatásmérésekre lenne szüksége. Sajnos a működési engedéllyel rendelkező, külső ellenőrző szervezetek szaporodása ezt valószínűtlenné teszi. Azt is figyelembe kell venni, hogy a szabványosításnak nem szabad megfojtania a piac által támogatandó újító szellemet.

A kibocsátott zöld kötvények értéke a rekordösszegűnek számító 2017-es 161 milliárd dollárról 2018-ra várhatóan 250 milliárd dollárra fog nőni, mivel egyre újabb kibocsátók jelennek meg a piacon. A zöld kötvények univerzumában továbbra is meghatározó szerepük lesz a kormányzati kötődésű kibocsátóknak, melyektől az eddigi kibocsátások több mint fele származott. Mivel olcsón tudnak kötvényt kibocsátani, ezzel a tágabb hitelpiacon tapasztalhatónál alacsonyabb szintre nyomják a zöld kötvények hozamát és szpredjeit.

Alacsony hozammal jellemezhető környezetben a befektetők még a legkisebb greeniumot (a zöld kötvényeknek a befektetők által elérhető hozamot csökkentő, ám a kibocsátók számára olcsóbb finanszírozást biztosító felárát) sem hagyhatják figyelmen kívül. Emiatt a zöld kötvények nem nagyon válhatnak egy-egy portfólió alapkövévé. A piac szempontjából igazi paradox helyzet ez. Az olcsó finanszírozás a zöld projektek felé tereli a kibocsátókat, ami a társadalom számára előnyösnek mondható, de az alacsony hozamok visszatartják a befektetők egy részét.

A megoldást részben bizonyos szelektív hiteljavító eszközök, például garanciák, alárendelt kölcsönök és biztosítások jelenthetnék. Ezek kedvezőbbé tehetnék a kötvények hitelminősítését, ezáltal vélhetően javítanák a befektetők által elérhető hozam/kockázat arányt.

A fent vázolt megközelítéssel megőrizhetőek a globális kötvényuniverzum kockázati és hozamjellemzői. Az alacsony széndioxid-kibocsátási modellen alapuló portfólió hozamai és szpredjei magasabbak, futamideje pedig hosszabb, mint a zöldkötvény-indexé, ugyanakkor megőrzi befektetési minősítésű hitelbesorolását is (5. táblázat). A megoldás jellemzői a globális vállalati kötvényindexekéhez hasonlóak.
(BrandTrend)