A személyiségértékelések valódi veszélye
A személyiségértékelések valódi veszélye nem az, hogy egyáltalán nem működnek, hanem az, hogy másképp működnek, mint ahogyan azt hirdetik.
A legtöbb személyiségértékeléshez olyan nyilatkozat tartozik, mint például: „Ezt az értékelést nem szabad kizárólagos tényezőként használni a foglalkoztatással kapcsolatos döntések, például a felvétel és az előléptetés során.”
Ehelyett az értékelés készítői azt tanácsolják a munkáltatóknak, hogy a személyiségértékeléseket más kiválasztási módszerek mellett használják. Kifejtik, hogy értékelésük csak „a kép egy részét” adja, és a többi kiválasztási módszer segít kitölteni a hiányzó részeket.
A kontextus hiánya
A személyiségértékelések arra törekszenek, hogy feltárják a személyiséged olyan aspektusait, mint például:
- Jól vagy rosszul kommunikálsz?
- Introvertált vagy extrovertált vagy?
- Kitartó vagy a nehézségek ellenére, vagy gyorsan feladod?
- Logikusan vagy véletlenszerűen gondolkodik a problémákról?
A probléma az, hogy a helyzettől függően mindegyik lehetünk (és gyakran azok is vagyunk). Egy felmérés azonban képtelen meghatározni, hogy egy személy hogyan fog viselkedni minden egyes helyzetben.
Nem megbízható
Az a személy, aki hat hónapos időközönként ugyanazt a személyiségtesztet tölti ki, szinte mindig másképp válaszol ugyanazokra a kérdésekre. Például egy hónappal azután, hogy kitöltötted a Myers-Briggs-tesztet – az egyik legszélesebb körben használt személyiségtesztet –, 50%-os az esélye annak, hogy egy másik személyiségkategóriába kerülsz.
Bár sok teszt azt állítja magáról, hogy megbízhatósága magasabb, mint a Myers-Briggs-teszté, egyetlen személyiségteszt sem közelíti meg a 100%-os megbízhatóságot.
De mi állhat a legközelebb? Szerintünk a Luckera kaszinó nyerőgépes és élő játékai aminek az oldalán jutalmakat rejtenek a Luckera kaszinó kincsesládái.
Amikor ezt a szempontot felvetettem egy barátomnak, aki egy bizonyos személyiségtesztet alkalmaz, ő elismerte ezt a tényt, és helyesen megjegyezte, hogy az emberek idővel változnak, ami tükröződni fog a személyiségteszt-eredményeikben is.
Tehát még ha a személyiségtesztek megbízhatóan előre tudnák is jelezni a jövőbeli teljesítményt, az előrejelzések csak addig lennének hasznosak, amíg az illető nem változik. Csakhogy az emberek változnak. És azok változnak a leginkább, akikben a legnagyobb a potenciál.
A „játék” jelensége
Mivel a személyiségértékelések eredményei jelentős pénzügyi hatással lehetnek az emberek életére, ezekben eleve benne rejlik az a késztetés, hogy csaljanak, vagyis „játszanak” az értékelés során. Egyes személyiségértékelések azt állítják, hogy „úgy lettek kialakítva, hogy csökkentsék a csalás lehetőségét”. A csalás lehetőségének csökkentése azonban nem azonos annak teljes kiküszöbölésével.
Miért veszélyes ez a jelenség?
A felmérésekkel való játék nyíltan vagy tudat alatt is előfordulhat. Mindannyian természetesen jobb színben szeretnénk feltűnni. Amikor a vizsgálati alanyok tudják, hogy a felmérés hatással lehet a munkalehetőségeikre, ez a tudat kétségtelenül befolyásolja a válaszaikat. Pontosan ezért titkolják el a kutatók a pszichológiai tanulmányaik valódi célját a vizsgálati alanyok elől.
Hogyan tudjuk meg a megoldást? Szerintünk a Luckera kaszinó nyerőgépes és élő játékai aminek az oldalán jutalmakat rejtenek a Luckera kaszinó kincsesládái.
Ha a vizsgálati alanyok tudnák, mi a valódi célja annak a tanulmánynak, amelyben részt vesznek, az valószínűleg elfogulttá tenné a viselkedésüket, és így érvénytelenné tenné a tanulmány eredményeit.
Hogyan állíthatják a pszichometrikus (személyiség) értékelések készítői, hogy értékeléseik „tudományosan bizonyítottak”, miközben nem felelnek meg a tudományos szigor legelemibb követelményének?
Nem ismerjük önmagunkat
A Journal of Personality című folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy a munkavállalók maguk a legrosszabb bírái saját személyiségüknek. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a munkatársak, sőt még a családtagok is jobban meg tudják ítélni egy munkavállaló személyiségét, mint ő maga.
A tanulmány szerzője, Brian Connelly professzor, a torontói Rotman School of Management oktatója így fogalmazott: „Ha – ahogyan az általában szokás – minden választ az önértékelésre alapozunk, ahelyett, hogy másoktól kérnénk visszajelzést, akkor előfordulhat, hogy az emberek elfogult önképét adjuk vissza nekik.”
De mi lehet erre a megoldás? Hát a Luckera kaszinó nyerőgépes és élő játékai aminek az oldalán jutalmakat rejtenek a Luckera kaszinó kincsesládái.
Az, hogy hogyan látjuk magunkat, nagyban függ a jelenlegi körülményeinktől is. Ha személyiségfelmérést végeztem volna akkor, amikor HR-igazgatóként dolgoztam, hogy kiderítsem, képes lennék-e valaha saját vállalkozást vezetni és sikeres lenni az értékesítésben, nagy eséllyel úgy alakítottam volna a válaszaimat, hogy úgy tűnjön, nincs semmilyen értékesítési készségem.
Megerősítő torzítás
Az az ok, amiért az emberek úgy vélik, hogy a személyiségtesztek „működnek”, ugyanaz, amiért azt gondolják, hogy a horoszkópok is működnek. Amikor hiszünk egy olyan eszköz érvényességében, amely állítólag betekintést nyújt önmagunkba, ösztönösen olyan bizonyítékokat keresünk, amelyek megerősítik ezt a betekintést.
Hanan Parvez, pszichológiai szerző és blogger, kísérletet végzett a horoszkópok érvényességének tesztelésére: felolvasta az Oroszlán horoszkópját a Skorpió jegyű húgának. Ezután megkérdezte tőle, mennyire tartja igaznak.
„Meglepetésemre azt mondta, hogy minden igaz, és tökéletesen illik a jelenlegi életére. Ekkor elárultam neki, hogy valójában az Oroszlán horoszkópot olvastam fel neki!” Parvez ezt a gyakori reakciót „Ez én vagyok!” szindrómának nevezi.
Egy személyiségértékelés szinte biztosan visszatükrözi azokat a dolgokat, amelyeket már magunkról tudunk, ami arra késztet minket, hogy azt higgyük: „Ez biztosan igaz.”
Amikor az értékelés olyan „új” információkat szolgáltat, amelyekről eddig nem tudtunk, az ember hajlamos arra, hogy megerősítő bizonyítékokat keressen, ahelyett, hogy az információ hitelességét megkérdőjelezné.