Miért okoznak több kárt, mint hasznot a személyiségértékelések?

Hát nem lenne csodálatos, ha létezne egy varázseszköz, amely belelátna egy ember lelkébe, és megmondaná, milyen eredményeket fog elérni, ha felveszed vagy előlépteted? Nagyjából ezt hiszik azok a vállalatok, amelyek – közel egyharmaduk – személyiségértékeléseket (pszichometrikus teszteket) alkalmaznak. De mi van, ha ennek a varázseszköznek vannak hibái? Milyen kárt okozhatnak a vállalatok tudtukon kívül az embereknek azzal, hogy a felvételi vagy előléptetési döntéseiket hibás adatokra alapozzák?

A személyiségértékelések valódi veszélye

A személyiségértékelések valódi veszélye nem az, hogy egyáltalán nem működnek, hanem az, hogy másképp működnek, mint ahogyan azt hirdetik.

A legtöbb személyiségértékeléshez olyan nyilatkozat tartozik, mint például: „Ezt az értékelést nem szabad kizárólagos tényezőként használni a foglalkoztatással kapcsolatos döntések, például a felvétel és az előléptetés során.” 

Ehelyett az értékelés készítői azt tanácsolják a munkáltatóknak, hogy a személyiségértékeléseket más kiválasztási módszerek mellett használják. Kifejtik, hogy értékelésük csak „a kép egy részét” adja, és a többi kiválasztási módszer segít kitölteni a hiányzó részeket.

A kontextus hiánya

A személyiségértékelések arra törekszenek, hogy feltárják a személyiséged olyan aspektusait, mint például:

  • Jól vagy rosszul kommunikálsz?
  • Introvertált vagy extrovertált vagy?
  • Kitartó vagy a nehézségek ellenére, vagy gyorsan feladod?
  • Logikusan vagy véletlenszerűen gondolkodik a problémákról?

A probléma az, hogy a helyzettől függően mindegyik lehetünk (és gyakran azok is vagyunk). Egy felmérés azonban képtelen meghatározni, hogy egy személy hogyan fog viselkedni minden egyes helyzetben.

Nem megbízható

Az a személy, aki hat hónapos időközönként ugyanazt a személyiségtesztet tölti ki, szinte mindig másképp válaszol ugyanazokra a kérdésekre. Például egy hónappal azután, hogy kitöltötted a Myers-Briggs-tesztet – az egyik legszélesebb körben használt személyiségtesztet –, 50%-os az esélye annak, hogy egy másik személyiségkategóriába kerülsz. 

Bár sok teszt azt állítja magáról, hogy megbízhatósága magasabb, mint a Myers-Briggs-teszté, egyetlen személyiségteszt sem közelíti meg a 100%-os megbízhatóságot.

De mi állhat a legközelebb? Szerintünk a Luckera kaszinó nyerőgépes és élő játékai aminek az oldalán jutalmakat rejtenek a Luckera kaszinó kincsesládái.

Amikor ezt a szempontot felvetettem egy barátomnak, aki egy bizonyos személyiségtesztet alkalmaz, ő elismerte ezt a tényt, és helyesen megjegyezte, hogy az emberek idővel változnak, ami tükröződni fog a személyiségteszt-eredményeikben is. 

Tehát még ha a személyiségtesztek megbízhatóan előre tudnák is jelezni a jövőbeli teljesítményt, az előrejelzések csak addig lennének hasznosak, amíg az illető nem változik. Csakhogy az emberek változnak. És azok változnak a leginkább, akikben a legnagyobb a potenciál.

A „játék” jelensége

Mivel a személyiségértékelések eredményei jelentős pénzügyi hatással lehetnek az emberek életére, ezekben eleve benne rejlik az a késztetés, hogy csaljanak, vagyis „játszanak” az értékelés során. Egyes személyiségértékelések azt állítják, hogy „úgy lettek kialakítva, hogy csökkentsék a csalás lehetőségét”. A csalás lehetőségének csökkentése azonban nem azonos annak teljes kiküszöbölésével.

Miért veszélyes ez a jelenség?

A felmérésekkel való játék nyíltan vagy tudat alatt is előfordulhat. Mindannyian természetesen jobb színben szeretnénk feltűnni. Amikor a vizsgálati alanyok tudják, hogy a felmérés hatással lehet a munkalehetőségeikre, ez a tudat kétségtelenül befolyásolja a válaszaikat. Pontosan ezért titkolják el a kutatók a pszichológiai tanulmányaik valódi célját a vizsgálati alanyok elől. 

Hogyan tudjuk meg a megoldást? Szerintünk a Luckera kaszinó nyerőgépes és élő játékai aminek az oldalán jutalmakat rejtenek a Luckera kaszinó kincsesládái.

Ha a vizsgálati alanyok tudnák, mi a valódi célja annak a tanulmánynak, amelyben részt vesznek, az valószínűleg elfogulttá tenné a viselkedésüket, és így érvénytelenné tenné a tanulmány eredményeit.

Hogyan állíthatják a pszichometrikus (személyiség) értékelések készítői, hogy értékeléseik „tudományosan bizonyítottak”, miközben nem felelnek meg a tudományos szigor legelemibb követelményének?

Nem ismerjük önmagunkat

A Journal of Personality című folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy a munkavállalók maguk a legrosszabb bírái saját személyiségüknek. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a munkatársak, sőt még a családtagok is jobban meg tudják ítélni egy munkavállaló személyiségét, mint ő maga. 

A tanulmány szerzője, Brian Connelly professzor, a torontói Rotman School of Management oktatója így fogalmazott: „Ha – ahogyan az általában szokás – minden választ az önértékelésre alapozunk, ahelyett, hogy másoktól kérnénk visszajelzést, akkor előfordulhat, hogy az emberek elfogult önképét adjuk vissza nekik.”

De mi lehet erre a megoldás? Hát a Luckera kaszinó nyerőgépes és élő játékai aminek az oldalán jutalmakat rejtenek a Luckera kaszinó kincsesládái.

Az, hogy hogyan látjuk magunkat, nagyban függ a jelenlegi körülményeinktől is. Ha személyiségfelmérést végeztem volna akkor, amikor HR-igazgatóként dolgoztam, hogy kiderítsem, képes lennék-e valaha saját vállalkozást vezetni és sikeres lenni az értékesítésben, nagy eséllyel úgy alakítottam volna a válaszaimat, hogy úgy tűnjön, nincs semmilyen értékesítési készségem.

Megerősítő torzítás

Az az ok, amiért az emberek úgy vélik, hogy a személyiségtesztek „működnek”, ugyanaz, amiért azt gondolják, hogy a horoszkópok is működnek. Amikor hiszünk egy olyan eszköz érvényességében, amely állítólag betekintést nyújt önmagunkba, ösztönösen olyan bizonyítékokat keresünk, amelyek megerősítik ezt a betekintést.

Hanan Parvez, pszichológiai szerző és blogger, kísérletet végzett a horoszkópok érvényességének tesztelésére: felolvasta az Oroszlán horoszkópját a Skorpió jegyű húgának. Ezután megkérdezte tőle, mennyire tartja igaznak. 

„Meglepetésemre azt mondta, hogy minden igaz, és tökéletesen illik a jelenlegi életére. Ekkor elárultam neki, hogy valójában az Oroszlán horoszkópot olvastam fel neki!” Parvez ezt a gyakori reakciót „Ez én vagyok!” szindrómának nevezi.

Egy személyiségértékelés szinte biztosan visszatükrözi azokat a dolgokat, amelyeket már magunkról tudunk, ami arra késztet minket, hogy azt higgyük: „Ez biztosan igaz.” 

Amikor az értékelés olyan „új” információkat szolgáltat, amelyekről eddig nem tudtunk, az ember hajlamos arra, hogy megerősítő bizonyítékokat keressen, ahelyett, hogy az információ hitelességét megkérdőjelezné.

Social Branding
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.